ERRŐL AZ JUT ESZEMBE címmel új rovatot indítottam a Facebook oldalamon.
Nagyon szeretem a brainstormingot. Nekem mindenről eszembe jut valami. Ilyenkor jár az agyam, érzem, hogy élek, felpörgök tőle!
Egy cikknek a címe kapcsán, ugrott be az a vesszőparipám, hogy mi vagyunk a gyerekeink első számú tanítómesterei.
Sokszor hallottam szülőktől rémsztorikat, hogy mi történik gyerekükkel az iskolában, mennyire nem tisztelik őket a tanárok, milyen igazságtalan helyzetbe kerülnek. A szülők meg nem is tudják, milyen fórumon állhatnának ki a gyerekük mellett, vagy még inkább nem is mernek, mert mit fog akkor tenni a tanár a gyerekükkel.
Mi SZÜLŐK vagyunk a gyerekeink első számú tanítómesterei. Az iskolai szakemberek sokat levesznek a vállunkról,de az irányítás a miénk! Bizonyos dolgokat csak tőlünk tanulhatnak meg a gyermekeink.
Ahogy a kistigrisek a szüleiket utánozva válnak életképes nagymacskává, a gyerekeink minket utánoznak, tőlünk látják az életben maradás technikáit:
– Hogyan bánunk a pénzzel?
– Hogyan bánunk a saját szüleinkkel?
– Hogyan kezeljük a dühünket?
– Hogyan szeretjük a párunkat?
– Milyen a viszonyunk a szomszédokkal?
– Hogyan lépünk fel a társas kapcsolatainkban?
Hogyan állunk ki gyerekeinkért, az elveinkért?
Tanítsuk meg a gyerekeinknek, hogy kiálljon magáért,az igazáért!
Kiálljon úgy, hogy tiszteletben tartja a másikat, őszintén mer beszélni a másikkal, mer kérdezni!
Te vagy a gyereked első számú tanítója, az iskola a te társad ebben, együtt kell a gyermekeiteket nevelni!
Ha valamit nem értesz, miért van, KÉRDEZZ!
Ha valamivel nem értesz egyet, MONDD EL, te hogy gondolod.
Ha úgy érzed, igazságtalanság érte a gyerekedet, VÉDD MEG!
Ha úgy érzed, fantasztikus kezekben van a gyereked, KÖSZÖND MEG!
