Amikor belevágtunk a férjemmel a gyerekprojektbe, sok mindent előre elterveztünk, hogy így vagy úgy fogunk csinálni.
Ami a valóságban azt jelentette, hogy megfogadtuk: Na ezt aztán mi tuti nem így fogjuk csinálni!
A játszótérről hazaindulás megtervezését is ilyennek gondoltam.
MIÉRT TARTOTTAM EZT FONTOSNAK?
Pedagógusként rengetegszer láttam rimánkodó szülőt, hisztiző gyereket az iskola udvaron a hazainduláskor. Kívülről olyan jól láttam, miért nem akar menni az a gyerek, mit kéne mondania a szülőnek, pláne tennie, hogy el is tudjanak indulni. Akkor elhatároztam, hogy nálunk tuti nem lesz ez az őrület.
Maga az elhatározás szerintem sokat segített, hogy úgy alakultak a dolgok, ahogy elképzeltem.
AZT GONDOLTAM, HA A KÖVETKEZŐKRE ODAFIGYELEK, AKKOR NÁLUNK MINDEN GÖRDÜLÉKENYEN MEGY MAJD.
6 év távlatából azt látom, hogy többségében bevált, amit elterveztem és úgy indulunk haza, ahogy én megálmodtam. Sokszor én magam lepődöm meg rajta a legjobban!
1. Tudja a gyerek, mikor indulunk haza, akkor fel tud készülni a távozásra!
Mindig szólok a srácoknak,hogy 10 perc múlva indulás. Kezdetben a lányom sem tudta az 1 évével, mennyi az annyi, a fiam szerintem most sem tudja, de mindig szólok.
Nekem az is bevált, hogy hozzákapcsoltam az indulást a déli harangszóhoz, vagy 3 lecsúszás utánhoz.
Szólok nekik még 5 perccel indulás előtt is, de igyekszem nem percenként mondani, hogy 4 perc múlva, 3 perc múlva. Lényeg a lényeg, KÉTSZER szólok, mielőtt indulnánk.
2. Álljunk készen az indulásra!-Azaz, induljunk el, amikorra beígértük.
Amikor kicsik voltak a gyerekek, rendületlenül tartottam magam ehhez. Mostanában nekem is oda kell figyelnem, hogy tényleg induljunk, mert hajlamos vagyok még egy kicsit beszélgetni más anyukákkal és akkor ott ette meg a fene!
Miután szóltam, elkezdek összekészülni és indulni, hogy lássák rajtam, hogy komolyan gondolom.
Bármennyire beszélgetnék még én is!
Ha kimondtuk, hogy indulunk, akkor tegyük is meg. Szerintem ez a nyugis elindulás kulcsa. Ha a padon ülve mondjuk, indulni kell, akkor nem vesznek minket komolyan. Ha azt látják, még mi sem akarunk menni, akkor ők se fognak.
3. Ne szajkózz!
Hajlamos vagyok rá, hogy százezerszer is elmondjam ugyanazt. Ezzel nem azt a hatást érem el, hogy a századiknál végre meghallja, amit mondok, pont az ellenkezőjét! Hiszen anya csak mondja és mondja és mondja és…. nem csinál semmit, akkor én minek csináljak bármit is.
A következőt még a munkahelyemen az igazgatómőtől tanultam:
Mondd el egyszer! Várj! Mondd el még egyszer és várj! Várj!
Örök hála érte! Készülj fel, az elején sokat kell várnod, fapofával, határozottan. Aztán lerövidülnek ezek a várakozások. Te kimondtad, amit akarsz és most várod, hogy az megvalósuljon. Ez nekem brutál nehéz, biztos határozottabb habitusú mamiknak ez gyorsabban megy.
4. Legyünk kemények!
Hiába az elhatározás, ha a sírós gyerekünk, vagy a kérlelés levesz a lábunkról és engedünk nekik.
-Anyúúúú! Csak még erre had másszak fel, meg még ide, meg ide,meg……..
Nekem az első pár alkalom szörnyű volt, kb. 2 percig, amíg a sírós gyerekemet betettem a babakocsiba, vagy felkötöttem a hátamra. Amint bent volt a helyén, megnyugodott és tudomásul vette a távozást.
Mi a lányom 1 éves kora körül kezdtünk játszótérre járni, most majdnem 7 és már nagyon rég nincs hiszti az indulás miatt. Az öccse belenőtt ebbe a rendszerbe.
5. Kivétel erősíti a szabályt.
Időnként előfordulhat, hogy engedményeket teszel. Tuti, hogy indulás előtt 5 perccel kezdek el valami izgi témáról beszélgetni az ezer éve nem látott barátnőmmel. Ilyenkor engedek még 5 percet. (Ez a valóságban persze negyed óra, de hát úgyse tudják még, mennyi az annyi.)
Akkor én leszek a király anyuka!
FIGYELEM! Ne csináld gyakran, mert akkor elvész a varázs!
Ha tudod, nem kell sehova rohanni, látod a gyerekeden, hogy még nem fáradt, akkor engedhetsz neki: „Harangoznak, de még játszhatsz egy negyed órát, most nem kell sietnünk haza.”
Így nézett ki ez nálunk a kezdetekkor:
1. Szólok Julcsinak kb. 10-15 perccel az indulás előtt: „Hamarosan indulunk, még tudsz egy kicsit játszani!”
2. Szólok 5 perccel az indulás előtt: „Indulunk, ha harangoznak! Még tudsz párat csúszdázni, vagy építeni egy homoktorát.”
3. Induláskor: „Hallod, harangoznak. Indulunk haza! Szedjük össze a játékokat és menjünk!„
4. Összepakolás: „Gyere, segítek összeszedni a homokozós játékokat!”
+1 trükk pakoláshoz: Ha nem csinálja, az sem baj, mondd azt: „Segítek neked pakolni, hogy gyorsabban menjen!” Így nem veszed le róla a felelősséget, mégsem telik el idő azzal, hogy a pakoláson huzakodtok. Nekem bevált, van, hogy segít pakolni, néha meg indul haza, akkor egyedül rakodom el a homokozós játékokat.
5a. Elindulunk: Ha elindultunk, megdicsérem. „Nagyon büszke vagyok rád, hogy első szóra indultál haza!„, „Gyorsan elkészültél az indulásra, ez jól esik nekem ! „
5b. Nem tudtunk elindulni: Volt rá példa, hogy többször kértem Julcsit induljunk, de ő még talált magának valami érdekeset. Ha a fent leírt trükkjeim nem segítettek, megfogtam és Indulunk! felkiáltással elvittem a játszótérről. Utána már nem volt probléma, jött rendesen hazáig, csak a kezdő lökést kellett megadni neki.
Nálatok ez hogy működik? Írd meg!
Tartalmas időtöltést!
Eszti
